stresszreakció
bevezetés
Stressz, stresszor, stresszreakció… ezeket a fogalmakat sokszor felváltva használjuk a mindennapokban. Ahhoz, hogy kicsit pontosabban értsük a testünkben történő folyamatokat, szükséges egy kis pontosítás.
stressz – a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevétel esetén (Selye, 1936).
Ez annyit jelent, hogy függetlenül attól, hogy fizikai (pl. megterhelő edzés) vagy érzelmi (pl. konfliktus az élettársunkkal) inger ér minket, a testünk alapvetően hasonlóan reagál. Ezeket az ingereket Selye később stresszor kifejezéssel írta le, miszerint
stresszor – minden olyan környezeti inger, amely képes egy stresszválasz kiváltására
Stresszor lehet akár egy sportverseny, egy énekvizsga, egy szigorú tanári vélemény, rossz jegy, hasfájás, számunkra fontos személy jelenléte a közönség soraiban, kellemetlen szag a tanteremben, zaj vagy nem megfelelő hőmérséklet.
stresszreakció (stresszválasz) – az emberi test természetes (fiziológiái) reakciója a stressszorokra.
Selye (1976) felhívta a figyelmet az úgynevezett pozitív stressz létezésére, amelyet a kutató eustressznek nevezett, valamint azt a jelenséget, amelyet ma krónikus stresszként ismerünk.
Ebben a cikkben főleg a stresszreakció, tehát a test fiziológiai reakciója lesz reflektorfényben. Megnézzük, hogy az agy különböző struktúrái hogyan viselkednek egy stresszor megjelenése után és ezek a reakciós láncok hogyan hatnak egymásra. Ehhez elsősorban egy kis biológiára lesz szükségünk.
az idegrendszer
Az emberi idegrendszer két fő részre osztható: a központi idegrendszerre (CNS) és a perifériás idegrendszerre (PNS). A központi idegrendszerhez tartozik az agy és a gerincvelő.
A perifériás idegrendszer idegsejtek és rostok hálózatából áll, amelyek segítik az agy és a gerincvelő kommunikációját a test többi részével. Két fő részre osztható: a szomatikus és az autonóm idegrendszerre.
A szomatikus idegrendszer felel az szándékos mozgásokért (mint például futás vagy zongorázás).
Az autonóm idegrendszer olyan automatikus funkciókat szabályoz, mint a légzés, a szívverés és az emésztés. Autonóm idegrendszer további két csoportra bontható:
A szimpatikus idegrendszer (SNS) fokozza a szívverést és a vérnyomást, felkészíti a szerveket a „üss vagy fuss” (fight or flight) válaszra.
Ezzel szemben a paraszimpatikus idegrendszer (PNS) lelassítja a szívverést és a légzést, valamint beindítja az emésztést, elősegítve a test pihenő állapotát.
az agy
Az agy központi idegrendszer legfontosabb része. Stresszreakció szempontjából következő részei kulcsfontosságúak:
Az agy központi, innenső részében található limbikus rendszernek meghatározó szerepe van az ösztönös viselkedésben, valamint a memorizálásban. Azon belül az amygdala nevű struktúra elsődlegesen az érzelmekért, különösen a félelemért, szorongásért és az agresszióért felel. Ezzel szemben a hippokampusz fontos szerepet játszik az információk, események tartós rögzítésében.
A limbikus rendszer mellett található hipotalamusz mind az autonóm idegrendszer, mind az endokrin rendszer működéséért felel. Az idegkapcsolatai többek között az agyalapi mirigy felé vezetnek, amely számos hormont termel és szabadít fel.
Az agykéreg elülső része, un. prefrontális kéreg fontos szerepet játszik a gondolkodásban, döntéshozatalban és érzelmek szabályozásában.
stresszreakció
Amikor érzékelünk egy potenciális stresszort, színre lép az amygdala, ami azonnal vészjelzést küld a hipotalamusznak.
A hipotalamusz egy irányítóközpont: onnan indulnak további parancsok a többi rendszerhez.
Az autonóm idegrendszer egy másodpercen belül, a gerinc mentén elhelyezkedő idegsejtek segítségével kiváltja az adrenalint.
Bizonyos szervek stresszhelyzetben kulcsfontosságúak. Ott az adrenalin hatására értágulás történik, aminek következtében a szív gyorsabban ver, a lábizmok vérellátása gyorsabb és a pupillák kitágulnak.
Az emésztőrendszerben vagy a reproduktív rendszerben az adrenalin hatása ellenkező: az erek összehúzódnak és azok a funkciók, amelyek energiapazarlást jelenthetnek egy fenyegető helyzetben, lelassulnak vagy leállnak.
A fight or flight reakció lecsengése után a hipotalamusz elindítja az úgynevezett HPA-tengely (hipotalamusz – agyalapi mirigy – mellékvese) működését.
Két másodperccel a stresszor észlelését követően a hipotalamusz elkezdi kibocsátani a kortikoliberin nevű hormont. Ennek hatására, tíz másodpercen belül az agyalapi mirigyben megindul a kortikotropin termelése.
Körülbelül 30 másodperccel a stresszor rögzítése után, kortikotropin hatására a mellékvesékben megjelenik a kortizol.
Az autonóm idegrendszer gyors reakciója és a HPA-tengely lassabb, hosszabb ideig tartó hatása kiegészítik egymást – a kortizol hatására, a szervezet magas készültségben marad. Amikor a stresszor elmúlik, a kortizolszint csökken. A paraszimpatikus idegrendszer kezdi tompítani a stresszválaszt.
a stressz hatása
Fontos különbséget tenni az intenzív, rövidtávú és a krónikus stressz között, mivel ezek hatása a szervezetre és az agyi struktúrákra gyakran eltérő.
A rövidtávú, intenzív stressz hatása előnyös: a felszabaduló adrenalin serkenti az immunrendszer működését, felkészíti a szervezetet fokozott igénybevételre (példaul menekülésre) és élesíti a kognitív képességeket (szűkül a fókusz, fokozódik az elemzési-, és gyorsul a döntési képességünk). Az arousal szintje emelkedik.
A limbikus rendszer különösen érzékeny a kortizol hatására. Pihenő állapotában az amygdala az érzelmekért, különösen a szorongásért felel, míg a hippokampusz a memorizálásért. Az intenzív stressz hatására ezek a szervek összekapcsolódva működnek. Rövid távú stressz esetén a kortizol hatására kitágulnak az erek és új idegkapcsolatok alakulnak ki, ami hatékonyabb tanulást és emlékezést eredményez, különösen az információk memóriában való rögzítése esetében.
Krónikus stressz során ez a hatás megfordul. Az idegkapcsolatok a hippokampuszban lassulnak vagy megszűnnek. Ez a memóriával és tanulással kapcsolatos nehézségeket jelenthet. Az amygdala tartós stressz hatására fokozott sebességgel működik, ami akár fizikailag is megnövelheti a szervet (mint a poszttraumás stressz zavarban). A stresszreakció egyre gyakrabban, egyre többféle ingerre (vagy akár inger nélkül) és esetleg nagyobb intenzitással jelentkezik. Ezt nevezünk szorongásnak.
A stresszel kapcsolatos testi folyamatok természetesek, és alapvetően hasznosak. Az, hogy izzad a kezed vagy gyorsabban ver a szíved nem feltétlen jelenti azt, hogy nem fogsz tudni jól teljesíteni. Amennyiben ezek a tünetek zavaró szintet érik el, érdemes dolgozni az arousal-szabályzó technikákkal, mint például légzéstechnikák vagy autogén tréning.
források
Ádám, S., & Salavecz, G. (2010). A stressz elméleti háttere és mérése: a Selye Janos lelki egészség program tesztbattériájának bemutatása. Mentálhigiéné És Pszichoszomatika, 11(1), 53–80. https://doi.org/10.1556/Mental.11.2010.1.4
Barlow, D. H. (2000). Unraveling the mysteries of anxiety and its disorders from the perspective of emotion theory. American Psychologist, 55(11), 1247–1263. https://doi.org/10.1037/0003-066X.55.11.1247
Selye, H. (1936). A Syndrome produced by Diverse Nocuous Agents. Nature, 138(3479), 32–32. https://doi.org/10.1038/138032a0
Selye, H. (1976). Stress in Health and Disease. Elsevier. https://doi.org/10.1016/C2013-0-06263-9
Spielberger, C. D. (1985). Anxiety, cognition and affect: A state-trait perspective. Anxiety and the anxiety disorders. Lawrence Erlbaum Associates, Inc.
Tafet, G. E. (2022). Neuroscience of Stress: From Neurobiology to Cognitive, Emotional and Behavioral Sciences. W Neuroscience of Stress: From Neurobiology to Cognitive, Emotional and Behavioral Sciences. Springer International Publishing. https://doi.org/10.1007/978-3-031-00864-1
