„Mindig vannak opcióid.”

„”Mindig vannak opcióid. Lehet hogy nem tetszik egyik sem, de ott vannak. Válaszd egyet és nézd meg, mi jön ki belőle.”

Ebből az interjúból már korábban megosztottam egy klipet facebookon, most volt végre időm edzés közben meghallgatni az egészet – így az ajánlásomat a teljes, egy órás műsorra szeretném kiterjeszteni.

Azért, mert az ügyfeleimmel és a hallgatóimmal sokat beszélünk például arról, hogy hibázni színpadon emberi dolog, hogy nem a hiba a lényeg hanem az, hogy mit csinálsz vele, beszélünk a fókuszról, a jó kis stop-törlés-kukáról… De egészen más, ha a világ legeslecsúcsán lévő hegedűművész hosszan, részletekben meséli azt a helyzetet, amikor kétezer ember előtt kadencia után más ütemben találta magát mint a zenekar…nekifutott még egyszer…és bizony, még egyszer ugyanez történt.

Ilyenkor mi a teendő? Főleg, ha a koncert után van még programfüzet-aláírós jamboree, azután pedig hivatalos fogadás?

Mit csináljunk, amikor a mesterkurzuson nem értjük, hogy a tanár mit is szeretne tőlünk hallani?

Ugyanazon a mesterkurzuson tanárként, hogyan szolgáljuk a legjobban a növendékeket, akikkel először és sokszor utoljára találkozunk?

A szakmában nem ritkán előforduló nehéz, sötét időszakokban hogyan tartsuk meg a motivációt és a tiszta lelket?

Több hónap, akár több év kényszerszünet, komoly sérülés és hosszú rehabilitációs folyamat után hogyan térjünk vissza a közönség elé?

Kezdőként, amikor bizonytalan a megélhetésünk zenészként, hogyan tudunk inspirációt meríteni a képzőművészektől?

Ugyanitt: zenei vezetőként, tanárként, szülőként hogyan támogassam a zenélő fiatalt abban, hogy önálló, magabiztos életre neveljem anélkül, hogy adná fel azt, amiért reggel kel az ágyból?

Ezekre és más kérdésekre őszintén, közvetlenül és igen bölcsen válaszol Hilary Hahn – aki nem csak azért a kedvenc hegedűművészem, mert megérint, ahogy zenél, de pont a személyisége, nyitottsága, transzparenciája miatt, azért, ahogy méltósággal és ugyanakkor rendkívül közvetlenül kommunikál.